Madaras Dorottya és Husz Anna Rebeka adventi gondolatai

0
148
views

Fogadjátok szeretettel gyülekezetünk két ifisének adventi gondolatait!

Madaras Dorottya Madaras Dorottya gondolatai

Kedves Gyülekezet! Ez az idei Advent más lesz, mint az eddigiek. Most nem tudunk közösen várni, most nem tudunk közösen örülni Krisztus eljövetelének. Most nem tudjuk meghallgatni egymást, most nem tudjuk megfogni egymás kezét. De én hiszem, hogy a Karácsony, a Szenteste lényege, Krisztus mindannyiunk szívébe így is ugyanúgy beköltözhet. És hiszem, hogy a közösség teremtő ereje megjelenik az online térben is. Mert lélekben ott vagyunk, fogjuk egymás kezét, és együtt örülünk. Hiszem, hogy az idei Advent sem lesz más, ha lélekben ugyanúgy készülünk rá. Hiszem, hogy a Karácsony lényege ugyanúgy megmarad, hiszen Jézus Krisztus születése ugyanúgy öröm most is, mint eddig bármikor. Ha a közösséget megtaláljuk Krisztussal, akkor megtaláljuk egymással is. És hiszem, hogy ez az Advent lehet ugyanúgy meghitt, szeretetteljes. És tudom, hogy most nehéz a magány, most nehéz a bizonytalanság, mert fogalmunk sincs, hogy hogy lesz. De én hiszem, hogy Jézus Krisztus megadja nekünk az útmutatást, hogy hogy lesz. És hiszem, hogy jó lesz. Én azt érzem, hogy ez az Advent pont attól lesz csodálatos, hogy megértjük végre a Karácsony igazi lényegét. Elfelejtjük a felesleges manírokat, a felesleges dolgokat, és csak arra koncentrálunk, ami igazán fontos – Krisztusra, az Ő születésére. Az Ő születésének a csodájára. És ha ezt belülről meg tudjuk élni, akkor a közösség is ott lesz velünk. És hiszem, hogy ezt lélekben ugyanúgy megtapasztalhatjuk, mint személyesen. És bár tudom, hogy ez most nehéz, de együtt vagyunk, és közösen átvészeljük ezt az egészet. Krisztus segítségével.

 
Husz Anna Rebeka Husz Anna Rebeka: Adventre készülve

Kedves gyülekezet szeretve így köszöntlek téged,
Hogy Advent alkalmából szavalok most néked.
Így hogy nem lehetünk együtt tudom elég nehéz,
De a Lélek védi otthonainkat mint oltalmazó kéz.

Velünk van és átjár, én legalábbis innen érzem,
hogy egy percre sem vagyunk egyedül egészen…
Az sem ki most családdal, gyermekkel vagy unokával ülhet,
De ő sem, ki most kanapéját kettesben az Úrral osztja meg.

Mert igen megérkezett, igen már rég itt volt, lesz és van,
Ha beengedjük Őt, úgy együtt lesz velünk otthonunkban.
Eközben szívünkben is épp úgy, s azt megoszthatjuk vele,
Az egyetlennel ki életét adta, hogy várhass rá együtt Vele.

Ez az együttlét, mit most kénytelenek vagyunk külön megélni
Isten népében nem képes a benne lévő köteléket megtörni.
Mert tudjuk, hogy akire várunk már egyszer eljött és megtette,
A bűnös életünket már a halál markából egyszer visszavetette.

Így második eljövetelét már szinte lelkünkkel érezzük, tapasztaljuk
S addig a vele való közösséget kegyelemből egymásban megtaláljuk.
Mert Ő benne egymásnak szüntelen gondviselőivé lettünk,
Míg vele újra a vágyott örök közösségbe lépünk.

Ám addig mit tehetünk mi? Mi dolgunk itt lent a Földön?
Miért vár ennyi időt azzal, hogy megint közénk jöjjön?
Talán nem látja, hogy epedve várjuk, mint megmentőnket,
S ha tehetnénk útjául a hegyből alkotnánk völgyet?

Mit is kérdezek, hiszen hogy is ne, tán pont Ő a Mindenható,
Ő ne látná ezeket mikor egy pillantása szétválasztja az egeket?
De hát ilyen türelmetlen s várni képtelen ez az emberi természet,
Mindig előbb szeretné látni az Isteni tervet.

Én azonban testvérem most azt tanácsolom,
Álljunk meg egy percre e rohanó világunkon.
Legyünk türelemmel és szeressünk várni,
Szeressünk Őrá együtt Lélekben s hitben készen állni.

Mert IGEN Ő el fog jönni.