Egyházközségünk története

Az újpalotai lakótelep alapkőletételére 1969. március 17-én került sor a majdani településrész központjában, a mai Fő tér helyén. A földbe helyezett dokumentum többek között ezt üzeni az utódoknak: “Bízunk abban, hogy a felépülő házak lakóinak boldog otthont nyújtanak, ahol ők és utódaik békében, jólétben fognak élni…” Azokban az években, évtizedekben nem épülhetett templom a lakótelepre. Újpalotát ma megközelítően 40 000-en lakják.

A gyülekezetszervező munka előzménye a Budapest-Északi Református Egyházmegye vezetőségének felismerése volt, mely az egyik legnagyobb „fehér foltnak” az újpalotai lakótelepet látta. 2002 őszén indult meg a gyülekezet-szervező munka Fogarasi Gábor lelkész vezetésével és anyaegyházközségünk, a Pestújhely-Újpalotai Gyülekezet segítségével. Az első istentiszteletre 2002 októberének utolsó vasárnapján került sor az Újpalotai Közösségi Házban, ahol azóta is minden vasárnap istentiszteletet tartunk.

A kezdeti szolgálat néhány elkötelezett hívő család lelkes és imádságos támogatásával növekedhetett. Az istentiszteletek mellett azonnal ifjúsági bibliaórák indultak, melyek akkor még a lelkipásztor Kálvin téri szolgálati lakásában voltak. A növekedés 2004-ben indult el, amikor is személyes hívogatásokon keresztül több, a lakótelepen élő család és idősebb testvér kapcsolódott be a gyülekezet életébe és szolgálatába. Ebben az évben indult el a gyülekezeti bibliaóra és a gyermek-istentiszteletek alkalmai. Az ifjúsági bibliaórák és más csoportalkalmak ekkor költöztek át a „Zöld Klubba”, mely éveken át adott otthont számukra. 2005. január 1-jétől önálló missziói egyházközséggé lettünk, Újpalotai Református Missziói Egyházközség néven.

A következő években nagy lendületet adott, hogy a Forrás Keresztyén Gyülekezet tagjai az egyházközségünkhöz csatlakoztak. Ezen testvéreink nagy része eleve református hátterű volt. Ebben az időszakban indultak el a szeretetvendégségek, missziói alkalmak, előadások, koncertek, dicsőítések. Egyre több csoportalkalom indulhatott, többek között a gyermekklub, ahol a Vasárnapi Iskolai Szövetség munkatársaival együtt végezzük a szolgálatot. A gyülekezet megerősödéséhez a meginduló nyári családi és ifjúsági táborok is hozzájárultak.

2010. január 1-jétől a XV. kerületi önkormányzat lehetőséget adott a lakótelep szívében, a piac melletti egyik blokkház földszintjén található épületrész bérlésére. A felújítási munkák után 2010 Húsvétján szenteltük fel az „Újpalotai Református Missziói Központot”, amely azóta is a gyülekezet csoportjainak és az iroda számára ad otthont. A Missziói Központ lehetőséget adott új szolgálatok megindulására is. Ily módon az ifjúsági és gyülekezeti bibliaóra mellett gyermekklub, dicsőítés, házaskör, filmklub, Forrás-nap, konfirmáció, felnőtt konfirmáció, nyugdíjas alkalom is elindulhatott. A 2009-ben megalakult Nőszövetség is itt tartja alkalmait.

Istennek vagyunk hálásak, hogy oly sok áldásban lehetett részünk, és oly sok mindent elvégzett közöttünk. Terveink között szerepel az iskolai hitoktatás kiépítése és legnagyobb célunk a templom felépítése.

Szeretnénk hálaadással emlékezni és köszönetet mondani három lelkész házaspárnak, akik gyülekezetünk életét meghatározták és gyülekezetünk létrejöttében sokat segítettek.

Szabó Imre és Szabó Imréné Szabó Éva
Fogarasi Gábor, a gyülekezet alapító lelkésze és sokan a gyülekezet tagjai közül életük meghatározó élményeként élték meg a Szabó házaspárral való találkozást, de legfőképpen rajtuk keresztül az Örökkévaló Istennel való találkozást. Két fontos dolgot tanultunk meg tőlük. Először is a szolgálatban való hűséget. Bárhova is helyezett minket az Örökkévaló Isten, a hűség ugyanaz. A másik nagyon komoly igazság, hogy semmilyen emberi erőfeszítés nem helyettesíti, nem lehet pótléka a Szentlélek áldott munkájának. A gyülekezet közösségében döntöttük a felől, és megerősítjük, hogy Szabó Imre és Szabó Imréné Szabó Éva örökségét megőrizzük és ápolni fogjuk.

Pánczél Tivadar és Pánczél Tivadarné Ágota
Nem csak azt a 10 évet határozták meg számunkra, amelyet itt, az Újpalotai Gyülekezet közösségében eltölthettünk, hanem sokak számára itt a gyülekezetben 20, 30, 40, vagy akár 50 esztendőt is. Mit tanultunk tőlük? Először is a szorgalmat. Fogarasi Gábor lelkész korábban Pánczél Tivadar mellett volt beosztott lelkész, és ahogy visszaemlékezik arra az időszakra, soha nem fogja elfelejteni, hogy Tivadar bácsi már fél ötkor talpon volt, így mire lement fél nyolcra dolgozni, Tivadar bácsi már a munka nagy részét elvégezte. A másik, amit megtanulhattunk a Pánczél házaspártól, hogy egy mosoly, egy nevetés sokszor sokkal többet ad, mint bármelyik emberi cselekedet. Ahogy az Ószövetségben írva van: „a szelíd szó megtöri a csontot”.

Pásztor János és Pásztor Jánosné Judit
A Pásztor házaspártól a lelkesedés fontosságát tanulhattuk meg. Azt, hogy a legkisebb dologban is meg lehet látni az Isten országának munkáját. Hogy az Istentisztelet mindennek a szíve, és hogy az Istentisztelethez csak a legszebb, a legjobb méltó – kevesebbel nem érhetjük be. Hálásak vagyunk, hogy János bácsi halála után is Judit néni a gyülekezet közösségében van és támogat minket imáival.