 |
Megérkezés
A táborba történő megérkezés nem volt zökkenőmentes. Az autópályán útszűkítés miatt legtöbbünknek egy órát kellett állni vagy araszolni, de végül hála Istennek, mindenki sikeresen megérkezett. A vacsorát 18 óráról átraktuk 19 órára. A szobák nagyon kellemesek, az időjárás egyenlőre nem kedvez nekünk, hiszen nagyon borult és gyakran el is ered az eső.
Szép számmal vagyunk jelen a táborban, sok gyermek is van. A gyermekek áhítatainak központi témája a magvető története. Ebből egy kis színdarabbal is készülnek vasárnap estére.
 |
| Egy kétágyas szoba |
 |
| A gyerekek készülődése az előadásra – pólók készítése |
 |
| A gyerekek készülődése az előadásra – a színdarab tanulása |
 |
| Esti játék |
Esti áhítat: Hiszek a lélekgondozásban
Fogarasi Gábor
Köszöntő zsoltár: 100. Zsoltár
Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Kötött imádság: Aquinói Szent Tamás
Adj, Uramisten, éber szívet, amelyet Tőled semmi kíváncsi gondolat el nem téríthet. Adj nemes szívet, amelyet semmiféle méltatlan érzelem nem alacsonyíthat le. Adj egyenes lelket, amelyet semmiféle rossz szándék félre nem vezethet. Adj erős lelket, amelyet semmiféle viszontagság meg nem törhet. Adj szabad lelket, amelyet magáévá nem tehet semmi erőszakos indulat.
Hiszek a lélekgondozásban
Van egy kínai mese, amely röviden a következőképp hangzik. Két falu volt egymás mellett, köztük egy hatalmas tátongó szakadék. A faluk lakói nem ismerhették egymást, mivel nem volt köztük híd. Ahogy telt az idő, különböző legendák születtek arról, hogy milyenek lehetnek a másik falu lakói – biztos hatalmas termetűek, nagy fülekkel és éles fogakkal. Egyszer az egyik faluban élő emberek elhatározták, hogy hidat építenek és átmennek a túloldalra. Ahogy elkezdett épülni a híd és a szomszédok meglátták, ők is megkezdték az építkezést, és végül a híd teljes hosszában felépült. Az emberek azonban féltek átmenni a túloldalra, hiszen a legendák szerint ott másféle, félelmetes emberek élnek. Végül mégis elindultak – s ahogy találkoztak, látták, hogy a többi ember is csak olyan, mint ők.
A lelkigondozás is egy híd. Híd ember és ember között. Az emberek belső énje úgy találkozhat, ha törődnek egymással. A híd Isten és ember között is felépülhet. A lelkigondozás által hidat építhetünk a másik ember belsője és Isten kegyelme között. A lelkigondozás olyan szolgálat, amely még az igehirdetésnél is személyesebbé teszi Isten munkáját. A híd utat építhet az ember belső, rejtett élete és a külső világ között. Így a fájó, titkos dolgok nem kibeszélve, megszégyenítve a belsőt kerülnek napvilágra, hanem valóságos, tisztító találkozás által. Szintén híd épülhet a megfáradt, beteg emberek és a keresztény közösség közé is. A lelkigondozás ugyanis nem egyéi szolgálat csupán, hanem közösségi munka. Az embereket ezáltal olyan közegbe vezetjük, ahol gyógyulni tud az emberi élet. Végül pedig a lelkigondozás híd a múlt és a jövő között. A megterhelő dolgok a múltba nyomják vissza az embert, nem engedve, hogy a jövő felé bizakodóan tekintsen. (A hétfő esti áhítatban erről lesz szó bővebben).
A lelkigondozás másik megközelítésben a mindennapok szolgálata. Míg az igehirdetés a maga liturgiájával az ünnepek szolgálata, amit a lelkipásztor vezet, addig a lelkigondozás a mindennapok szolgálata, és emellett nem csak a lelkipásztor dolga, hanem minden emberé is a másik felé. Ha valóságosan jelen akarunk lenni a hozzánk közelállók életében, akkor ez a személyes jelenlét csak a lelkigondozás által épülhet fel.
A lelkigondozás által mindig tér születik. Isten gyógyító munkája a másik ember számára az érte való imádkozás, vele való foglalkozás által megjelenik. Fontos azonban, hogy az így nyíló tér nem számunkra, születik, nem a saját személyünkkel kell azt betöltenünk, hanem Istenre kell mutatnunk. A lelkigondozáshoz mindig „alá kell szállnunk” a lelki vagy testi betegségben szenvedő társunkhoz, ahogy a bányaszerencsétlenségekben is mentőcsapatok indulnak lefelé a bajbajutottak segítségére.
Számolnunk kell azonban, hogy a lelkigondozás alatt különböző félelmek jelentkezhetnek. Félhetünk az elkötelezettségtől. Ahogy Saint-Exupéry rókája mondja, ha valakit megszelídítettünk, felelősséggel tartozunk érte. Felmerülhetnek azonban olyan gondolataink, hogy lesz-e erőnk, időnk, energiánk a saját életünk terhei mellé egy másik emberét is felvállalni. De félhetünk attól is, hogy van-e felhatalmazásunk. Beleavatkozhatunk-e a másik életébe? Esetleg felmerülhetnek olyan események, amit nem tudunk a kezünkben tartani. Ilyen lehet, ha a lelkigondozás során olyan helyzetbe kerülünk, ami a saját életünk számára is fájó pont volt korábban. Ilyenkor is kitartással kell lennünk.
A mai világunk az elvek háborújának világa. Nem szabad engednünk, hogy a kereszténység csupán egy elvi háború legyen. A lelkigondozás az Evangélium személyessé tétele és aktualizálása a mára. A lelkigondozás által az emberekben „Evangélium-történés” kell, hogy végbemenjen, és így az emberek megérkezhetnek Isten népe közösségébe, a gyülekezetbe.
Végezetül pedig a lélekgondozás hitvallás. Van örökkévaló jövő az ember számára, az Örökkévaló Isten által. Az Atya teremtő munkája, a Fiú megváltó munkája és a Lélek segítő munkája mind jelen van a lelkigondozásban.
 |
| Esti áhítat (zenészekkel) |
 |
| Készülődés az esti áhítatra |