Dr. Sápi Zoltán – gondnok
Pécsett születtem 1956-ban és itt végeztem tanulmányaimat, a középiskolát és az orvosi egyetemet beleértve is. Az érettségi letétele után jutottam hitre, azaz tértem meg, méghozzá a Pécsi Református Gyülekezetben. 1975-ben, az egyetem első éveiben komoly döntés elé kerültem, mert mint az aktív gyülekezeti ifjúsági életben szereplőt, az egyetemen „szektásnak” kiáltottak ki, és az egyetemről való eltávolítással fenyegettek meg, ha nem tagadom meg hitemet. Isten segítségében bízva vállaltam hitemet, és bár továbbra is rossz szemmel nézték hitéleti tevékenységemet, mégsem rúgtak ki. Az egyetemi éveim alatt egy igen aktív, előbb református, majd független lelki-ifjúsági mozgalommal ismerkedtem meg, melynek vezetője Bereczky Sándor református, később független lelkipásztor volt. Az ő általa alapított gyülekezetben ismertem meg feleségemet is, és szolgáltunk közösen hosszú éveken keresztül. 1991-től feleségemmel együtt a független Forrás Keresztyén Gyülekezethez tartoztunk, mely lelkipásztor hiányában lényegében presbiteri vezetéssel működött. Mindemellett számos (főleg református) lelkipásztor vállalt közöttünk szolgálatot, akik közül kiemelkedő volt személyében és szolgálatában is Szabó Imre nyugalmazott sárbogárdi lelkipásztor és felesége, Szabó Éva. Ők hosszú ideig szolgáltak közöttünk, és áldott szolgálataik óriási segítséget jelentettek a Gyülekezetnek hitbeli és kohéziós szempontból is. 2005-ben kerültem feleségemmel és családommal az Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe, ahol egyháztag lettem, majd megválasztottak presbiternek és gondnoknak. Nagyon szeretem a gyülekezetemet, lelkipásztoromat, azt a lelkiséget, ami itt van, mely lehetőséget és hátteret biztosít mind a bensőséges gyülekezeti, mind a „kemény” missziós munkához, szolgálathoz. Gondnoki munkám mellett a gyülekezet zenei szolgálatban is részt veszek gitárral, basszusgitárral.
Megtérésem óta töretlenül a lelki életemet tekintettem elsődlegesnek, de Isten segítségével a „civil” életben is sikerült megállnom a helyem. A Semmelweis Egyetem professzora vagyok az I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. Rákkutatással, oktatással és főleg daganatdiagnosztikával foglalkozom.
A sport mindig is komoly szerepet játszott életemben, junior öttusa-válogatott voltam középiskolai, majd felnőtt párbajtőr-válogatott egyetemi éveim alatt. Ma már a szerényebb fizikai megterhelést jelentő asztaliteniszt űzöm versenyszerűen.
Négy gyermekünk van, mind a négy házas, és négy unokával is büszkélkedhetünk.
Géczy Lajos – presbiter
1958-ban születtem Budapesten. Egész életemre nézve meghatározó jelentőségű volt, hogy 1973-tól a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában folytattam tanulmányaimat. Az igazat megvallva szüleim nem éppen a hitbuzgóságom miatt küldtek egyházi iskolába. A laza, formális vallásos élet semmit nem jelentett számomra, inkább taszító volt amúgy is lázadó szívemnek. Viszont itt találkoztam először komoly, elkötelezett hívő emberekkel, s ez igazi elgondolkodásra késztetett. Megismerhető-e Isten? Kicsoda Jézus Krisztus? Mit jelent a hit személyessége? Belső küzdelmekkel teli időszak következett, miközben megkezdtem tanulmányaimat a Budapesti Református Teológián. A mélyreható és igazi változást egy evangelizáció utáni éjszaka hozta az életemben. “Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.“ –mondja az Írás, Mózes első könyve 32. részében. És valóban az az éjszaka nem volt megkerülhető, hogy a csalóból Isten szeretete által valami új legyen. A teológiai öt éve után, akkori meggyőződésem szerint nem református lelkész lettem, hanem egy kisegyházban kezdtem el szolgálni, mint segédlelkész. Itt ismertem meg feleségemet és házasságunkat követően 1983-ban született meg első gyermekünk.
A lelki élet útvesztőit is megjárva, a segédlelkészi állást feladva jöttünk el korábbi gyülekezetünkből, és 1988-tól a Bp. Bihari-úti Református Egyházközség tagjai lettünk. Hálával emlékezünk a visszafogadásra, melyben jelentős szerepe volt Dr. Szabó István lelkésznek, és Gaál Ferenc akkori gondnoknak. Innen 2005-ben kerültük az Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe.
Feleségem Géczyné Miklóssy Katalin ének-karvezetés szakos tanár a Benkő István Református Ált. Isk. és Gimnáziumban. Négy gyermekünk van, közülük három családos. 1991 óta dolgozom a Magyar Televízióban, az utóbbi 11 évben a Hírstúdió hangmérnökeként.
Lelkészünkkel, presbitertársaimmal, az egész gyülekezet közösségével együtt kívánom, hogy beteljesedjék rajtunk Jézus Krisztus ígérete: “Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (János 13, 35)
Géczy Lajossal készült riport a Reformátusok Lapjában
Nagy Zoltán – presbiter
1972-ben születtem Sátoraljaújhelyen. Végzettségem gumiipari feldolgozó, szakmámban dolgozom családi vállalkozásban.
Hitéletemet Pácinban a nagyszüleim alapozták meg. Vallásos református emberek voltak, nagypapám haláláig az ottani gyülekezet főgondnoka volt. 1986-ban, 14 évesen költöztem a családommal Budapestre, ahol Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezet tagja lettem. Pánczél Tivadar bácsi odaadó közösségformáló munkája, örökké fiatalos lendülete példaértékű lett számomra. Áci néni gondoskodó szeretetétől is sokat formálódtam. A szemesi évek, az ott átélt élményeim sorsfordítóak voltak. 20 évesen bekapcsolódtam a gyülekezeti élet szervezésébe is. 1992-től vezettem a gyülekezeti ifjúsági munkát, 1996-ban a gyülekezet presbiterévé választott. Ebben a gyülekezetben ismertem meg a feleségem, 1997-ben házasodtunk össze. Két lányunk van, a nagyobb egyetemista, a kisebb gimnáziumi tanuló.
2008 szeptemberében váltottunk gyülekezetet, lányaim már ebben a gyülekezetben konfirmáltak. Az első pillanatoktól aktív tagjai vagyunk a Missziós Egyházközségnek. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a közösség néhány hónap leforgása alatt presbiterévé választott. A tisztséget örömmel vállaltam, szívesen veszek részt a gyülekezeti munkában. Munkásember vagyok, szervezésben, ügyintézésben, javítási munkálatokban tudom a gyülekezetet építeni, életét szolgálni.
„ … a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2;17)
Orbán Dániel – presbiter
Hívő református családba születtem meg harmadik és egyben utolsó gyermekként, ahol szüleim komoly erkölcsi mércét állítottak például elém. A Bibliát már gyermekkoromban nagy érdeklődéssel forgattam, – különösen a Bírák, Sámuel és a Királyok könyvét szerettem meg az Ószövetségben – és rendszeresen jártam gyermek Istentiszteletre, illetve „mindennapos elfoglaltság” volt a családi imakör.
Kora ifjúságom idején Bereczki Sándor – előbb református, majd független – lelkipásztornál gyarapodott hitéletem, miközben a Budakalászi Református Egyházban konfirmáltam és az itteni ifjúsági alkalmakra is heti rendszerességgel jártam. Fiatalemberként a baptistákkal is kapcsolatba kerültem – elsősorban zenei szolgálatok kapcsán -, tőlük is nagyon sokat tanultam és ekkorra már az ökumené híve lettem.
Sok tanulás és munka után a tűzvédelemben találtam meg hivatásomat, 2010 óta vagyok a Tűzoltó Kft. ügyvezetője.
1996-ban nősültem meg, feleségem a gyülekezet kántora és alkalmanként én is részt veszek a gyülekezet zenei szolgálatában. Két gyermekem van, idén (2017 szept.) már mindketten gimnazisták. Feleségemmel igyekszünk átadni Nekik mindazt, ami az örök élethez és az értékközpontú és tartalmas földi élethez szükséges.
2005 óta járunk családommal az Újpalotai Református Missziói Egyházközösségbe. Úgy érzem, hogy itt szabadon tudom megélni hitéletemet és ezért valóban önként és szívből teszem mindazt, amire belső indíttatást érzek, legyen az lelki vagy fizikai segítségnyújtás, anyagi támogatás, vagy bármi más tevékenység.
Akár megválaszt a gyülekezet presbiternek, akár nem, szeretném megköszönni a bizalmat, a jövőben pedig még inkább megszolgálni azt, akár elöljáróként, akár gyülekezeti tagként!
„Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsétek magatokra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet”. Kolossé 3.12
Sájevicsné Dr. Sápi Johanna – presbiter
Budapesten születtem 1986-ban, harmadik gyerekként, ám családunk hamar bővült tovább, mert egy perc múlva megszületett ikertestvérem, így négyen vagyunk lányok testvérek. Amióta az eszemet tudom, az élet egyet jelent számomra a hívő élettel, hiszen szüleim és nagyszüleim is mind mélyen hívő emberek és így neveltek minket is. Ennek következtében 7 évesen tértem meg, majd 11 évesen Svédországban lettem bemerítve saját kérésemre. Akkor ezt az igét kaptam: „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5, 16). Gyermekkoromban családom a független Forrás Keresztyén Gyülekezethez tagja volt, az Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe 2005 óta tartozunk, itt konfirmáltam 2011-ben. A gyülekezeti életben igyekszem aktív segítőként részt venni a gyermekistentiszteleteken, a zenei szolgálatban, különböző gyülekezeti alkalmak szervezésében és a honlap szerkesztésében; emellett a nagy ifjúsági csoport tagja vagyok.
Az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának adjunktusa vagyok, az oktatás mellett mérnöki-orvosi határterületen kutatok daganatos betegségek optimális automatizált kezelésének kidolgozásában. Idén elkezdtem tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.
Fogarasiné Frits Ildikó – pótpresbiter
Székesfehérváron születtem 1948-ban. Iskoláimat Csepel-Királyerdőben kezdtem el, ahol már gyermekként bekapcsolódtam a gyülekezeti munkába. Lelkipásztorunk – Lukács József – nagy szeretettel foglalkozott velünk, gyerekekkel, s később, mikor édesanyám betegsége miatt testvéreimmel együtt évekre anya nélkül maradtunk, a gyülekezettel együtt segített hittel elviselni a sokszor reménytelennek tűnő helyzetet. Érettségi után – az otthoni nehéz helyzet miatt – dolgozni kezdtem, s rövid idő múlva 1968-ban házasságot kötöttem Fogarasi Lászlóval, akivel azóta is szeretetben élünk együtt. Két gyermekünk született László 1970-ben és Gábor 1973-ban. Később Budatéténybe költöztünk, ahol dr. Pásztor János gyülekezetébe kezdtem el járni, de még nem rendszeresen. Egy karácsonyi igehirdetés alkalmával János bácsi így kezdte a prédikációt: „nagyon örülök, hogy ennyien vagytok, de hol vagytok ti a többi vasárnapon?” Hiszem, hogy akkor nekem szólt a kérdés. Tényleg, hol vagyok én máskor? Ez volt az a mondat, ami egész későbbi életemre kihatott.
A Református Nőszövetség újjáalakulásakor a gyülekezetben pénztárosi feladatokat láttam el, de Pásztor Jánosné Judit nénivel végeztem minden olyan munkát, amit rám bíztak. Hét éven át a Magyaroroszági Református Nőszövetség gazdasági vezetője voltam. Leköszönéséig segítettem az elnök asszony, Judit néni munkáját.
Közben munka és család mellett folyamatosan képeztem magam, a diploma mellett több felsőfokú szakmai képesítést is szereztem főként a pénzügyi-gazdasági területen, de szigorlatoztam pszichológiából is. Bár hivatalosan nyugdíjban vagyok, de ténylegesen még mindig dolgozom. Jelenleg is a Református Missziói Központ gazdasági vezetői feladatait látom el. Az Újpalotai Missziói Egyházközség munkáját pénzügyi – gazdasági – számviteli tudásommal kezdetektől segítem és szeretném még hosszú ideig segíteni.
Hiszem, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.’ Filippi 4:13
Dr. Kiss Márton – pótpresbiter
1985-ben születtem Kiskunfélegyházán. A Fasori Református Egyházközség tagjaként konfirmáltam 14 évesen, ezt megelőzően a fasori gyülekezet nyári táborában, „Isten táborában” tértem meg és fogadtam el Krisztust személyes megváltómként. Középiskolai tanulmányaimat a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, egyetemi tanulmányimat a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi szakán végeztem. Édesapám és Édesanyám a Kelenföldi Református Egyházközség tagjai, ügyvédként dolgoznak, de jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem hitoktatói szakán 3. éves hallgatók és terveik között szerepel a hitoktatói feladatok ellátása a jövőben. Két testvérem van, öcsém joghallgató, nővérem orvos. Feleségemet, Kingát, illetve családját úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom a Közösség számára.
Jelenleg a Nemzeti Választási Iroda Jogi Osztályát vezetem, munkavégzésem alapvetően a választási terület alkotmányjogi, illetve a polgár jog szerződéses területét érinti, de államháztartási és munkajogi kérdésekkel is foglalkozom.
Idén tavasztól a Magyar Református Presbiteri Szövetség jogtanácsosi tisztségét töltöm be, amely során a Szövetséghez érkező, alapvetően egyházjogi kérdések megválaszolásában segédkezem, illetve az Szövetség, mint egyesület funkcionális működését támogatom.
14 éven keresztül, 30 éves koromig igazolt labdarúgóként játszottam egy amatőr csapatban a Budapesti Labdarúgó Szövetség IV. osztályában bonyolított bajnokságban. Heti rendszerességgel futballozom továbbra is kispályás keretek között, valamit heti egy alkalommal teniszezek és futok, illetve amióta kertes házban élek, a kertészkedésre is komoly figyelmet fordítok.
Presbiterré választásom esetén – ahogy a templomépítés során is – jogi ismereteimmel tudok a gyülekezet segítségére lenni, illetve természetesen minden olyan esetben, ahol a józan ész ítélőképességére vagy a test fizikai igénybevételére lehet szükség – a képességeimhez mérten – segíteni fogok.
A korábbi időszakok presbitériumában szolgáltak:
dr. Mezey Gábor – gondnok (a gyülekezet első gondnoka)
dr. Sápi Zoltán – gondnok
Horváth Csilla – presbiter
Kövér Andrásné – presbiter
Nagy Zoltán – presbiter
Pavletitsné Egressy Mária – presbiter
Balogh Szilveszter – presbiter
Géczy Lajos – presbiter
Ullrich Ferencné – pótpresbiter, presbiter
Skutai Gyula – pótpresbiter
Viczencz Katalin – pótpresbiter, Szegedi-Viczencz Katalin – presbiter
Gál Dániel – pótpresbiter, presbiter