 |
 |
| Mese nézés |
 |
| Indulás előtti pihenés |
 |
| Búcsú az idei tábortól |
 |
| Búcsú egymástól – de csak egy kis időre |
 |
| „Jövőre ugyanitt!” |
Délelőtti áhítat: Pál helyreállítása (Apostolok Cselekedetei 9, 1-20.), Lelkigondozás testvériséggel
Benedek Aliz
Köszöntő zsoltár: 121. Zsoltár
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Kötött imádság: Ókeresztény imádság
Isten valamennyi csodálatos teremtménye ne hallgasson se reggel, se este!
Ne hallgassanak a fényes csillagok, se a magas hegyek, se a tenger
mélységei, se a gyors folyók forrásai, amíg mi dicsérő himnuszainkban az
Atyát, a Fiút és a Szentlelket magasztaljuk! Válaszoljon minden angyal:
Ámen! Ámen! Ámen!
Hatalom, dicsőség, tisztelet és örök dicsőség Istenünknek, a kegyelem
adományozójának! Ámen.
Igeszakasz: Apostolok Cselekedetei 9, 1-20.
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram.” Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.” Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
Pál erős személyiség volt, nagyon biztos volt az igazában. Az ilyen embereket sokkal nehezebb meggyőzni. Pál leveleket kért a főpapoktól, és mint egy hadvezér indul Damaszkuszba, dölyfösen, hogy rendet tegyen. Ehelyett összetörve, vakon érkezik meg.
Anániást megszólítja az Úr és nagyon pontos utasításokat ad neki, így küldi el Pálhoz. Anániás hite megmérettetik, nem is indul el rögtön. „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” Informálja Istent, mintha valami hiba csúszott volna a tervébe. Félti a saját és a hozzá közelállók biztonságát és nem szívesen engedelmeskedik. Végül azonban elindul. Érdekes kérdés, hogy vajon megfordult-e a fejében az út alatt, hogy valami nem az Isten által ígértek szerint lesz. Az is lehet, hogy Anániásnak több ismerősét már elhurcolták a Jézusba vetett hitük miatt.
Az elhívó, Jézus Krisztus áldással pecsételi meg mindkét ember életét: Anániásnak minden az ígértek szerint történik, Pál pedig visszakapja látását.
Ezután azonban talán még nehezebb feladat következik: bevinni és elfogadtatni a damaszkuszi gyülekezetben Pált. A félelem minden bizonnyal ott volt a gyülekezetben, hogy Pál csak valamiféle csapdát akar állítani. Figyelnünk kell arra, hogy ha az előítéleteink ránk telepednek, a testvéri szeretet már csak elméletben él bennünk, a valóságban nem akarjuk befogadni a másik embert. Ilyen eset volt, amit Aliz elmondott, hogy egy gyülekezet pénzzel támogatta a romákat, de amikor elkezdtek volna járni is a gyülekezetbe a romák, azt már nem akarták.
Az együtt töltött idő végén pár fontos mondatot foglaljunk össze a lelkigondozásról Pál történetén keresztül. Először is, Anániás nem csak úgy, a maga döntése alapján indul el, hanem Isten szavára. Az engedelmességet mindig Isten áldása követi. A lelkigondozás során azonban mindig eljön az a pillanat, amikor szükségszerűen elfáradunk, elfogy a lendületünk. Ilyenkor kell kérnünk Jézus vezetését és utána továbbmenni az ő erejével, nem elfutni a probléma elől. Végül pedig fontos tudatosítani magunkban: a lelkigondozás nem egyetlen keresztény ember heroikus küzdelme, hanem mindig a közösségen belül végzett szolgálat.
Gyülekezetünk eddigi fennállásának talán legjobb táborát zárhatjuk le. Hálásak vagyunk Istennek a sok áldásért, amit itt kaptunk és reméljük, hogy jövőre még többen juthatunk el a táborba.