A 2013-es húsvéti koncert dalai érhetők el itt, a dalok szövegével együtt. Az MP3 felirat mellett a dal címére kattintva letölthetőek az énekek. Az oldal alján a koncerten és a szeretetvendégségen készült képek is megtekinthetők.
Mint a szép híves patakra
A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben
Mikor jutok élő Isten?
Könnyhullatásim énnékem
Kenyerem éjjel-nappal
Midőn azt kérdik éntőlem:
Hol Istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom,
És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében
Örvendek szép éneklésben.
Te vagy az, akiből élet árad,
Te vagy csak igaz szó a számban,
Szívem kincse, lélegzetem, mindenem.
Te vagy az, akire mindig vártam,
Hajnalcsillag vagy az éjszakában,
Olyan egyedül érzem magam Nélküled.
De Te velem vagy, Jézus, minden nap.
Te vagy a fény, ha éjjel van.
Te vagy a tűz a szívemben, ami ég.
Jézus, Te vagy az életemben csak
Igaz barát, ki el nem hagy,
Minden óra, minden nap a Tiéd.
Erős szikla vagy Te, amire állok,
Te vagy az, aki a boldogságot
Elhoztad az égből az én szívembe.
Én nem ismertelek, de Te ismertél,
Életedet adtad, úgy szerettél,
Hogyan köszönjem meg Néked az egész életem.
De Te velem vagy, Jézus, minden nap.
Te vagy a fény, ha éjjel van.
Te vagy a tűz a szívemben, ami ég.
Jézus, Te vagy az életemben csak
Igaz barát, ki el nem hagy,
Minden óra, minden nap a Tiéd.
Te vagy az, akiből élet árad,
Te vagy csak igaz szó a számban,
Szívem kincse, lélegzetem, mindenem.
Az Úr hordoz engem, hű Pásztorom,
Friss illatos réten, zöld pázsiton.
Hűs forráshoz terel, ha kél a nap,
Lelkem enyhet talál – és könnyes arcom
Csendben meghajtom karján.
Fáradt lelkem feléled bennem,
És nézem boldogan hű Pásztorom.
Ő nála találtam otthonra én,
Csak Ő maradt nékem, Ő már enyém.
Bár a halál zord völgyének árnya vár,
Nem félek semmitől, véle már.
Mert vesszője véd és bátorít,
És ha ellenség rémít,
Ő vigaszt nyújt, és gazdag asztalt készít.
Testem Ő élteti, és drága kenetben fürdeti.
Fáradt lelkem feléled bennem
És nézem boldogan hű Pásztorom.
Ő nála találtam otthonra én,
Csak Ő maradt nékem, Ő már enyém.
//: Tehozzád teljes szívből
Kiáltok szüntelen:
E siralmas mélységből
Hallgass meg, Úr Isten!
Nyisd meg te füleidet,
Midőn téged hívlak,
Tekintsd meg az én ügyeimet,
Mert régen óhajtlak. ://
Énnékem reménységem
Vagyon csak Istenben,
És bízik az én szívem
Ő szent igéjében.
Én lelkem erős hittel
Az Urat óhajtja,
Mint a virrasztó éjjel
A virradtát várja.
A szomjas, kiszáradt tájon port kavar a szél.
Megrepedezett földed vizet hiába kér.
Nem öntözték a szíved, hiába tártad fel,
Az Élő vizet senki nem hozta el.
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Kiszáradt földed árasztja el.
Meg van írva, ezt néked az Úr ígérte így,
Hogy meglátogat téged és nagyon meggazdagít:
Jézus jött el hozzád, és od’adta önmagát,
Gazdagságát bőven árasztja rád.
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Kiszáradt földed árasztja el.
Öntözi puszta földed, megitat sivatagot.
Bűntől kiégett szíved újra hoz magot.
Nyiss fel minden gátat, hogy megmossa életed!
A tenger mélyére rejti bűneidet.
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Kiszáradt földed árasztja el.
Ne félj, ha a fényben még nem látsz, csak fázol,
Az út lehet hosszú, de az Ég még sincs távol.
Ne félj, ha a hangod oly gyenge, oly idegen.
A választ már érted, mert érint szelíden.
Ne félj, ha a csendben még hallgatsz, de érzed,
Hogy Ő töri össze a szíveden a kérget,
Ne félj, ha a lélek átmossa a szívedet,
Mert Jézus szól benned, az élő szeretet.
Ne félj, ha a fényben még nem látsz, csak fázol,
Az út lehet hosszú, de az Ég még sincs távol.
Ne félj, ha a lélek oly titkos, oly idegen.
Már érzed, hogy szólít, mert érint szelíden.
Örvendjetek, mert Isten úgy szeret.
Békét akar, nem zord ítéletet.
Örvendjetek, örvendjetek!
Jézus az Isten Fia, eljött értetek.
Nem kell a sötétségben, bűnben élnetek. Halljátok meg a jó hírt, emberek!
Örvendjetek, Jézus feltámadott:
Új életet és új reményt hozott.
Örvendjetek, örvendjetek!
Nála az örök élet forrása ered.
Jöjjetek, igyatok hát éltető vizet. Halljátok meg e jó hírt, emberek!
Örvendjetek, mert Jézus újra jön!
Elszáll a gond, felszárad mind a könny!
Örvendjetek, örvendjetek!
Fölragyog az Igazság, s végre győz a jó.
Országa, szent uralma örökkévaló. Halljátok meg e jó hírt, emberek!
Én nem azt kérdem, hogy mit tettél,
Hogy te ki is vagy.
Ma valami mást kérdezek,
Ami a legfontosabb:
Hiszel-é az Isten Fiában,
Aki itt áll és veled beszél,
Aki megváltja életed, ki szól most hozzád?
Te elolvasod a Bibliában
Az Atyám szavát,
És azt gondolod, hogy ez neked
Örök életet ád.
De az Írás Rólam beszél,
És te mégsem jöttél Hozzám,
Mégsem akarsz életet Tőlem venni.
Én vagyok a feltámadás
És én vagyok az élet,
Aki én bennem hisz,
Ha meghal is, él!
Én mondom ezt, hogy eljött már,
Bizony ez az a nap,
Hogy az Isten Fiát
Hallják ma a halottak,
És ki hallja az én szavam,
Örök élete van Bennem,
Bizony, átment a halálból az életre!
Én vagyok a feltámadás
És én vagyok az élet,
Aki én bennem hisz,
Ha meghal is, él!
Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.
Hogy értem álltál némán a vádlóid előtt,
Hogy értem hagytad, hogy gyalázzanak,
Hogy értem vitted roskadozva a szégyen keresztjét,
S mert szerettél: odaadtad önmagad.
Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.
Hogy értem volt a kétely, s a szörnyű szenvedés,
Csak ennyit mondtál: Elvégeztetett!
S hogy értem volt a győzelem a sír, a halál felett,
S mert szerettél: elhoztad az életet.
Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.
//: Lenn a Via Dolorosán, Jeruzsálemben történt,
Egy férfi vitte súlyos keresztjét,
Körülállta őt a nép, az embert, akit halálra ítélt.
Jézus testén vérző sebek, korbácsütés nyomai,
Koronája, vétkeink tövisei,
Minden lépést értünk tett,
így bűneinktől szabadított meg.
Lenn a Via Dolorosán minden fájdalom útján
Isten fia feláldozta önmagát,
Végtelen nagy szeretettel vállalta érted, értem,
Lenn a Via Dolorosán a halált, ó a halált. ://
Ő megtisztított, új lelket adott,
vére által egy új életre hívott!
Lenn a Via Dolorosán minden fájdalom útján
Isten fia feláldozta önmagát,
Végtelen nagy szeretettel vállalta érted, értem,
Lenn a Via Dolorosán a halált, ó a halált.
Isten e világot úgy szerette,
hogy odaadta egyszülött Fiát,
hogy, aki hisz Őbenne el ne vesszen,
hanem éljen az, ki Őhozzá kiált.
Egy szűz fogant méhében és szült egy Fiút,
jel volt ez neked Izrael,
hogy a magasból eljött a naptámadat,
velünk van az Úr, Immánuel!
Ő, kinek uralma véget nem ér,
s királysága örökké áll.
Most eljött, kit rég várt az elkínzott nép,
hogy ajándékul adja magát.
Orcáját odaadta az Őt verőknek,
hátát hagyta, hogy szaggassák.
A köpdösés elől nem fordult el,
a gyalázkodók közt szelíden állt.
Csak néztek Őreá, akit átszögeztek,
siratták, mint egyetlen Fiút,
mert az Úr mindnyájunk vétkeit Rá vetette,
kínhalált halt ártatlanul.
//: De Ő harmadnap hajnalban feltámadott,
nem tarthatta fogva a halál,
Mert az életnek Királya föltámadott,
országa neked nyitva áll!
Térj hozzá, jöjj Hozzá,
Eltörölte álnokságod, mint a felleget,
S mint felhőt, bűneidet. ://
Virágvasárnap délután a Közösségi Házban az Újpalotai Forrás Zenekar adott húsvéti koncertet.
