Presbitereink

Nagy Zoltán | Annus Mihály | Fogarasiné Frits Ildikó | Géczy Lajos | Husz Anna Rebeka | Kozma Ferenc | Nagy Fruzsina | Orbán Dániel | Sájevicsné Dr. Sápi Johanna | Dr. Sápi Zoltán | Szoboszlai Ernő

Nagy Zoltán – főgondnok

1972-ben születtem Sátoraljaújhelyen. Végzettségem gumiipari feldolgozó, szakmámban dolgozom családi vállalkozásban.

Nagy Zoltán vagyok, 1972-ben születtem Sátoraljaújhelyen. Hitéletemet Pácinban a nagyszüleim alapozták meg. Vallásos református emberek voltak, nagypapám haláláig az ottani gyülekezet presbitere, főgondnoka és kántora volt. 14 évesen költöztem a családommal Budapestre, ahol Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezet tagja lettem. 1992-től vezettem a gyülekezeti ifjúsági munkát, 1996-ban a gyülekezet presbiterévé választott. Ebben a gyülekezetben ismertem meg a feleségem, Bajnóczi Zsuzsannát, akivel 1997-ben házasodtunk össze. Két lányunk van, Julcsi és Fruzsi, mind a ketten a gyülekezetben szolgálnak. 2008 szeptemberében váltottunk gyülekezetet, az első pillanatoktól kezdve aktív tagja, valamint presbitere vagyok az Újpalotai Református Missziói Egyházközségnek.

Tanulmányaimat tekintve gumiipari vegyészként végeztem. Családi vállalkozásban dolgozunk, autó, motor szervízeléssel foglalkozunk. Munkám lévén sokfelé járok, sokféle munkás kollégával közeli kapcsolatot ápolok, így a templom, mint épület, műszaki problémáinak orvosolására hamar találunk megoldást. A gyülekezetben végzett szolgálataim közé tartozik az Istentisztelet közvetítése, a gyülekezet irodai berendezéseinek karbantartása, szervízelési és üzemeltetési munkálatai, annak érdekében, hogy a gyülekezeti élet zökkenőmentesen tudjon haladni. Szeretném megköszönni a gyülekezetnek a megtisztelő bizalmukat, hogy fő gondnoknak és presbiternek is jelöltek.

„ … a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2;17)

Annus Mihály - presbiter

Annus Mihály – presbiter

1965-ben születtem Törökszentmiklóson. Református családi közegben Törökszentmiklóson kereszteltek meg, és ott is konfirmáltam.

Középiskolai, majd a felsőfokú tanulmányaim ideje alatt végig kollégista voltam más városokban. Tanulmányaim mellett több sportágban sportoltam.

Végzettségem szerint mérnök vagyok, jelenleg is az autópályákkal kapcsolatos mérnöki tevékenységet végzek.

Feleségem Palich Gabriella, öt felnőtt gyermekünk, és három unokánk van, és nagy örömünkre a negyedik unokánk is úton van, megajándékozott bennünket az Isten.

Több mint 10 éve járunk a gyülekezetbe, aktívan jelen voltunk a táborokban, kirándulásokon, egyéb gyülekezeti rendezvényeken. Jelenleg a keddi templomi bibliakör alkalmain tanulunk a Jó Istenről. A Missziói gyülekezeti időszakban is a szolgálatokban részt vettünk feleségemmel, jelenleg is többféle szolgálati területet erősítünk.

A gyülekezetben aktívan részese vagyok a vetítési szolgálatnak, és a gyülekezeti férfikör kezdeti lépéseiben a Jó Isten iránymutatásával, férfitestvéreimmel együtt részt veszek.

Isten segítségével a presbiteri szolgálataimat a feleségemmel együtt a házaskör alakalmainak szervezésében, továbbra is a vetítési szolgálatban, és a férfikör szervezési feladatainak ellátásában szeretném végezni. A Jóisten áldását kérve a templomunk üzemeltetési költségei, és közüzemi számláinak nyomon követését szeretném lelkészünktől átvenni, és a templom karbantartási feladataiban, azok szervezésében, és elvégzésében részt venni.

Fogarasiné Frits Ildikó – presbiter

Székesfehérváron születtem, hívő református édesapa és katolikus édesanya gyermekeként. Már gyermekként bekapcsolódtam a királyerdei gyülekezet munkájába. Lelkipásztorunk – Lukács József – nagy szeretettel foglalkozott velünk. Mikor édesanyám betegsége miatt testvéreimmel együtt évekre anya nélkül maradtunk, a gyülekezettel együtt segített hittel elviselni a sokszor reménytelennek tűnő helyzetet.

Érettségi után dolgozni kezdtem, s rövid idő múlva házasságot kötöttem Fogarasi Lászlóval, akivel 55 éve szeretetben élünk együtt. Két gyermekünk született, akik közül az idősebb jogász, a fiatalabb lelkész lett. Egy kislány unokánk van. Később Budatéténybe költöztünk, ahol dr. Pásztor János gyülekezetébe kezdtem el járni, Egy karácsonyi igehirdetés után tértem meg. Munka és család mellett folyamatosan képeztem magam. A diploma mellett több felsőfokú szakmai képesítést is szereztem, így végzettségemet tekintve pénzügyi – gazdasági szakember vagyok, nyugdíjazásomig és az után is ezeken a területeken dolgoztam.

Az újjáalakuló Református Nőszövetség munkájába is bekapcsolódtam, hét éven át láttam el a gazdasági feladatokat és Pásztor Judit néni mellett részt vettem a vezetőség munkájában is. Mellette szerkesztettem (és részben írtam) a Nőszövetség Hírlevelét, melyet minden gyülekezeti nőszövetség rendszeresen ingyenesen megkapott. 2022 évig (6 éven át) a Református Missziói Központ megbízott gazdasági vezetője voltam.

Az Újpalotai Egyházközség munkáját pénzügyi – számviteli tudásommal kezdetektől segítem. E mellett szívesen segítek a gyülekezet adminisztratív feladataiban, esetenként a gyermeknapközi háttérmunkáiban, a beszerzéseknél, illetve bárhol, ahol szükség van rá és van hozzá képességem. Az idei évtől gyülekezeti újságunk szerkesztését egy-egy írásommal próbálom segíteni. A presbitérium munkájában én vezetem a presbiteri ülések jegyzőkönyveit. Számomra az elmúlt időszak az építkezés csodáját jelentette. A gyülekezet és a templom épülését egyaránt. Csodálatos volt részt venni a gyülekezet alakulásában, növekedésében, templomunk épülésében. Látni, ahogy az Úr segítette templomunk épülését, fokról-fokra kirendelt hozzá minden szükségest. A templom elkészült, de a lelki ház építése, a gyülekezetépítés, Isten Igéjének hirdetése soha nem maradhat abba. Ebben a szép feladatban szeretnék továbbra is részt venni.

Géczy Lajos – presbiter

1958-ban születtem Budapesten. Egész életemre nézve meghatározó jelentőségű volt, hogy 1973-tól a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában folytattam tanulmányaimat.

Az igazat megvallva szüleim nem éppen a hitbuzgóságom miatt küldtek egyházi iskolába. A laza, formális vallásos élet semmit nem jelentett számomra, inkább taszító volt amúgy is lázadó szívemnek. Viszont itt találkoztam először komoly, elkötelezett hívő emberekkel, s ez igazi elgondolkodásra késztetett. Megismerhető-e Isten? Kicsoda Jézus Krisztus? Mit jelent a hit személyessége? Belső küzdelmekkel teli időszak következett, miközben megkezdtem tanulmányaimat a Budapesti ReformátusTeológián.

A mélyreható és igazi változást egy evangelizáció utáni éjszaka hozta az életemben.

“Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.“– mondja az Írás, Mózes első könyve 32. részében. És valóban az az éjszaka nem volt megkerülhető, hogy a csalóból Isten szeretete által valami új legyen. A teológiai évek után, akkori meggyőződésem szerint nem református lelkész lettem, hanem egy kisegyházban kezdtem el szolgálni, mint segédlelkész. Itt ismertem meg feleségemet és házasságunkat követően 1983-ban született meg első gyermekünk.

A lelki élet útvesztőit is megjárva és megszenvedve, a lelkészi státuszt feladva váltunk meg korábbi gyülekezetünktől, és 1988-tól a Bp. Bihari-úti Református Egyházközségben leltünk otthonra. Hálával emlékezünk a visszafogadásra, melyben jelentős szerepe volt Dr. Szabó István lelkésznek, és Gaál Ferenc akkori gondnoknak. Egy lelkészváltást követően, barátaink hívására, 2005-ben kerültük az Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe. Komoly lelki örökséget ragadhattunk meg Erdélyben, megismerve néhai Visky Ferenc lelkipásztort és körét. (erdélyi Bethánia CE szövetség) A fia, Visky András által indított lelki táborok, „szabadegyetemek”; évtizedek óta szolgálnak lelki eligazításul és táplálékul.

Feleségem Géczyné Miklóssy Katalin ének-karvezetés szakos tanár a Benkő István Református Ált. Isk. és Gimnáziumban. Négy felnőtt gyermekünk van, közülük kettőcsaládos. Még ez évben várjuk ötödik unokánkat. Több mint 32 éve dolgozom a Magyar Televízióban hangmérnökként. (MTVA)

Bár nem Újpalotán lakunk, de jelenlétünkre itt a lakótelepen szolgálatként tekintek. Templomunkra pedig mint menedékre. Bárcsak olyan hely lehetnénk, ahol az emberek találkoznak Isten szeretetével. Ezzel az egyszeri, abszurd és felfoghatatlan, de folyamatos történéssel. „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” Római levél 5: 8.

Kozma Ferenc – presbiter

Kozma Ferenc vagyok. 2013-ban csatlakoztunk a gyülekezethez feleségemmel, Bogival és három gyermekünkkel.

A testvérek emlékezhetnek rám úgy is, mint hitoktatóra, vagy a gyülekezet beosztott lelkészére (2013-2018). Jelenleg vállalkozó vagyok, de inkább úgy mondanám, sátorkészítő. A vállalkozásom abban segít, hogy szabad maradhassak Bogival közös szolgálatunkra.

Az International Mission to Jewish People nevű református missziói szervezettel szolgálunk, Bogi, mint misszionárius, én magam, mint szerződéses önkéntes. Az ő támogatásukkal vezetjük a Jom Tov közösséget, amelynek a gyülekezet adott otthont. Nagyon köszönjük Gábornak és a gyülekezetnek ezt a lehetőséget!

Meggyőződésem, hogy a misszió, az evangélium hirdetése a Világ számára kulcsfontosságú feladata az Egyháznak, a mi gyülekezetünknek is. Ezt szeretném képviselni a presbitériumban, ha ehhez megkaphatom a testvérek bizalmát.

A missziónak egy pici, de fontos szelete a zsidók közötti szolgálat, amelyet a Jom Tov keretében végzünk. Ugyanígy fontos szerepet játszik az életemben a férfiak felé való szolgálat (Soulcon, 4M mozgalom), és természetesen a fiatalok közötti szolgálat is szívügyem, amelynek szintén éveken keresztül voltam a vezetője.

Vállalkozóként weboldalakkal, közösségi médiával, hirdetésekkel foglalkozom, ezért bízom benne, hogy ez a tudásom és tapasztalatom is segítséget jelent presbiteri munkámban.

Orbán Dániel – presbiter

Hívő református családba születtem, szüleim gyakorló hívő emberek voltak, heti szinten jártak templomba, több gyülekezeti szolgálatot is vittek. A Bibliát gyermekkorom óta olvasom, Isten üzenetét napi szinten keresem. Tizenévesen a Budakalászi Református Egyházban konfirmáltam, az ifjúsági alkalmakra heti rendszerességgel jártam.

Fiatalemberként a baptistákkal is kapcsolatba kerültem – elsősorban zenei szolgálatok kapcsán, tőlük is nagyon sokat tanultam és ekkorra már az ökumené híve lettem.

Feleségem Győri Gabriella, zongoratanárnő, akivel 1996 -ban házasodtunk össze. Gyermekeink Márk és Balázs, mindketten már egyetemisták. 2005 óta járunk az Újpalotai Református Egyházközségbe, rendszeresen részt veszünk a gyülekezet zenei szolgálataiban. 2018 óta vagyok a gyülekezet presbitere. Szívügyem a gyülekezeti újság, azt szeretném, hogy eredeti célom szerint az embereket (olvasókat) össze kösse Istennel és egymással. Hálas vagyok Istennek, hogy 2018-ban felépült a templomunk, azonban ez nem gyülekezetünk kiteljesedésének a vége, sokkal inkább a kezdete kell legyen!

Presbiterként azon szeretnék dolgozni, hogy Isten gyógyító szeretete, áldása és kegyelme áradjon ki gyülekezetünkben, hogy bennünket, tagokat, közösséggé formáljon, a hozzánk betérők pedig mennyei mannából részesüljenek és vágyakozzanak visszatérni hozzánk, ahol az Úr Jézus jelenlétét kézzelfoghatóan tapasztalták meg.

Sájevicsné Dr. Sápi Johanna – presbiter

Sájevicsné dr. Sápi Johanna vagyok, lassan 20 év óta a gyülekezet tagja, az elmúlt 6 éves ciklusban presbiter.

Budapesten születtem 1986-ban, harmadik gyerekként, ám családunk hamar bővült tovább, mert egy perc múlva megszületett ikertestvérem, így négyen vagyunk lányok, testvérek.

Amióta az eszemet tudom, az élet egyet jelent számomra a hívő élettel, hiszen szüleim és nagyszüleim is mind mélyen hívő emberek és így neveltek minket is. Ennek következtében 7 évesen tértem meg, majd 11 évesen Svédországban lettem bemerítve saját kérésemre. Akkor ezt az igét kaptam: „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5, 16).

A Nemzeti Választási Irodában dolgozok főállásban elnöki informatikai tanácsadóként, emellett jelenleg félállásban az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának adjunktusa vagyok, az oktatás mellett mérnöki-orvosi határterületen kutatok daganatos betegségek optimális automatizált kezelésének kidolgozásában.

A gyülekezeti életben részt veszek a gyermekistentiszteletek tartásában, a zenei szolgálatban, különböző gyülekezeti alkalmak szervezésében, azok technikai előkészítésében és a honlap/facebook szerkesztésében.

Dr. Sápi Zoltán – presbiter

Dr. Sápi Zoltán vagyok, feleségem dr. Sápiné Dr. Fülöp Éva, világi foglalkozásomat illetően a Semmelweis Egyetem professzora.

Négy lányom és nyolc unokám van; a lányaim: Borbála, Zsófia, Johanna és Kinga. Borbála három gyermekével Svájcban él, a többiekkel sokan találkozhattak már a gyülekezeti alkalmakon. 2005-ben kerültem feleségemmel és családommal az akkor még Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe, ahol egyháztag lettem, majd megválasztottak presbiternek és gondnoknak. Az elmúlt presbiteri/gondnoki periódusom nagy részét a templomépítéssel kapcsolatos teendők tették ki, ami rengeteg munkát jelentett, de Istennek hála végül is minden rendben elkészült, úgy érzem Istennek áldása kísérte ezt a nagy feladatot.

A COVID-19-es időszak megítélésem szerint egyfajta törést jelentett az addigi töretlen fizikai/lelki munka tekintetében, de hála Istennek sikerült ezt az időszakot is átvészelni, talán jobban is, mint ahogy az történt általában a gyülekezetekben. Főgondnoki jelölésemet nem fogadtam el, mert 6 év hosszú idő, és koromra való tekintettel egy újabb 6 éves periódust nem tudnék tiszta lelkiismerettel vállalni. Ugyanakkor, mint presbiter, szívesen végezném ugyanazokat a lelki és fizikai szolgálatokat melyeket eddig is tettem, amennyiben a Gyülekezet bizalmat szavaz és erre felhatalmaz.

Szoboszlai Ernő – presbiter

Szoboszlai Ernő vagyok, 1990-ben születtem a kárpáltjai Badalón.

2009 óta élek Budapesten. 2010-ben születtem újjá Isten kegyelméből. Feleségemet, Lettit (aki szintén kárpátaljai származású) 2012-ben ismertem meg. 2017 januárjában csatlakoztunk az újpalotai gyülekezethez, Isten segítségével pedig az új, szép templomunkban volt az esküvőnk 2019-ben.

Feleségem éveken át volt a gyülekezet hitoktatója, vele együtt az épület gondnoki szolgálatot és munkát is ellátjuk lassan negyedik éve. 2014-ben Sárospatakon a Református Teológiai Akadémián végeztem kateketika szakirányon. Jelenleg kertészként dolgozom. 2021.november 3-án Isten áldásaként megszületett kislányunk, Szonja.

Presbiteri szolgálatomban legfontosabb feladatomnak a gyülekezet „gyertyatartójának megerősítését” (Jelenések 2,5) tartom, valamint a gyülekezeti tagokkal való személyes kapcsolatok kiépítésének elérését arra nézve, hogy a Szentlélek vezetése által megismerhessük Krisztus közösségünkre vonatkozó tervét, Isten országának építése céljából.

Husz Anna Rebeka – pótpresbiter

Husz Anna Rebeka vagyok 21 éves, harmadéves egyetemista. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyógypedagógia Karán végzem tanulmányaimat. A jövőben szomatopedagógusként szeretnék elhelyezkedni és munkálkodni.

Újpalotai lakos vagyok 2005 óta. Ide, az Újpalotai Református Egyházközségbe édesanyámon keresztül kapcsolódtam, ő hozott először még a Fő téri közösségi házban működő gyülekezetbe. Nagyszüleim az induló gyülekezet alapító tagjai közé tartoznak, nagymamám az első presbiterek egyike volt. Édesanyám gyermek foglalkozások tartásában találta meg a szolgálatát, én a zenei téren. Vasárnaponként gitárral és énekkel veszek részt a gyülekezeti liturgiában. Itt keresztelkedtem és 13 évesen a gyülekezetben konfirmáltam. A gyülekezethez, mint családhoz kapcsolódom. A legtöbb és legrégebbi barátságom a többi ifjúsági tagunkhoz köt, akikkel éveken át együtt töltöttük a nyaraink egy részét ifjúsági táborokban. A lakitelki családi táborokat nagyon szeretem, ha volt lehetőség mindig megragadtam az alkalmat, hogy részt vehessek rajta. Az első táborokban való részvételemet nagyban köszönhetem a közösségnek, amiért azóta is hálás vagyok, mert sok kedves emléket szereztek nekem. Az utóbbi két alkalommal, zenei szolgálattal tudtam hozzájárulni a tábor lelki életéhez. Presbiterként szívesen gondolkodnék együtt a tagokkal arról, hogy az igét és a közösségünket miként tudnánk a templom falaink kívülről érkezőknek vonzóvá és vágyottá tenni. Szívügyem, hogy nyitottság uralkodjon bennünk az újonnan betérők felé, hogy ne egy zárt közösséget lássanak bennünk, hanem egy kinyújtott kezet, amit elérhetnek.

Szerintem városi társadalmunk egyik nagy problémája az elidegenedés. Ez a folyamat az egyre bővülő és virágzó közösségeket sem kerülheti el, de véleményem szerint sokat lehet tenni ellene. Munkálkodni azon, hogy a „mi” szemlélet járja át a szíveket és az „én”-be, mint a legtöbb ember gondolkodásának alapjába kis réseket ütve beszivárogjon az egymás iránti felelősségvállalás és törődés. Azért tartom ezt fontos témának, mert én is átélem ezt. Mindenkinek meg van a maga problémaköre, ami mellé másét még hordozni igen megterhelőnek tűnik, ezért egy fallal védjük a békénket. Arról viszont elfeledkezünk, hogy nem csak mi hordozzuk a másikat, hanem az Istenben sok testvérünk tud hordozni minket, így nem szétszakítanak, hanem éppen általuk gyógyulunk.

Szívesen dolgoznék a templom belterének családiasabbá tételén, hogy az ide érkezők egy második otthonként tekintsenek rá, magukénak érezzék a helyet, mind azt, ami itt történik és akikkel történik. Ez úgy valósulhat meg, ha a térben, amiben együtt létezünk, minket összekapcsoló elemek vannak.

Áldás Békesség!

Nagy Fruzsina – pótpresbiter

Nagy Fruzsina vagyok, 1998-ban születtem. Hívő, református családba születtem, szüleim a sashalmi gyülekezet ifijében ismerték meg egymást. Testvéremmel, Julcsival gyermekkorunk óta rendszeresen jártunk gyermek Istentiszteletre, majd a későbbiekben aktív résztvevőivé váltunk az Istentiszteleteknek.

2008-ban csatlakoztunk az Újpalotai Református Missziói Egyházközségbe, testvéremmel mind a ketten itt a gyülekezet színe előtt konfirmáltunk. Édesapám a gyülekezet presbitere, példakép számomra, ezért is tartom igazán megtisztelőnek a jelölést – ha a jó Isten is úgy akarja-, édesapám mellet tudok majd szolgálni. Dédnagyapám a Pácini gyülekezet kántora, főgondnoka, valamint presbitere volt, így családunkban már generációk óta prioritást élvez a gyülekezeti életben való szolgálás. Mióta élek édesapám presbiter, így abba szocializálódtam, mivel is jár a tisztségnek eleget tenni.

Végzettségem szerint testnevelés műveltségi területű tanító vagyok, beszédfogyatékossággal élő tanulóknak tanítok éneket és testnevelést. Mesterszakon folytatott tanulmányaimat májusban abszolváltam, már csak az államvizsga választ el a mesterdiplomámtól. Nem csak iskolában tanítok, mellette a Velence Resort & Spa- ban dolgozom gyermek és sportanimátorként, így a hét egyik felét Budapesten, a hét másik felét pedig Velencén töltöm.

Sportolói múlttal is rendelkezem, mazsorett és twirling sportágban is sikerült szert tennem Európa Bajnoki címre. A sport szeretetének is áldozva heti rendszerességgel tartok mazsorett és twirling edzéseket gyermekeknek.

Biztos látták már, illetve hallották már a testvérek, hogy több hangszeren is játszom, fuvolán és szaxofonon. A zene által könnyen kifejezem magam, szívvel lélekkel muzsikálok az istentiszteleteken, a koncerteken, a dicsőítéseken. Nagyon szeretek zenei szolgálatot végezni, hálás feladat másokkal együtt, a zene által magasztalni az Urat. Ahogy a 173. zsoltár megénekli: „Minden éneklő szerszámmal tisztelni”. A gyülekezeti életben igyekszem aktív résztvevőként szolgálni, szervezői készségeimet a gyülekezet javára szeretném majd fordítani.

A gyülekeztünk erőssége a nyitottság, akár felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül is, így a hitélet megélése, az újonnan érkező testvére felé való szolgálás is közel áll hozzám.

A korábbi időszakok presbitériumában szolgáltak

dr. Mezey Gábor – gondnok (a gyülekezet első gondnoka)
dr. Sápi Zoltán – főgondnok
Horváth Csilla – presbiter
Kövér Andrásné – presbiter
Nagy Zoltán – presbiter
Pavletitsné Egressy Mária – presbiter
Balogh Szilveszter – presbiter
Géczy Lajos – presbiter
Ullrich Ferencné – pótpresbiter, presbiter
Skutai Gyula – pótpresbiter
Viczencz Katalin – pótpresbiter, Szegedi-Viczencz Katalin – presbiter
Gál Dániel – pótpresbiter, presbiter
dr. Kiss Márton – pótpresbiter