 |
 |
| Úrvacsora |
 |
| Délelőtti Istentisztelet |
 |
| Ebéd |
 |
| Gokartozni mentünk Nagy Zoli vezetésével |
 |
| Gokartban |
 |
| Kicsik és nagyok is mehettek |
Délelőtti Istentisztelet: Ezékiás helyreállítása (II. Királyok 20, 1-11.), Lelkigondozás igazsággal
Fogarasi Gábor
Köszöntő zsoltár: 108. Zsoltár, 1-6.
Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Igeszakasz: II. Királyok 20, 1-11.
Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! Ezékiás pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért. Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt. Ezékiás azonban megkérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Úr házába? Ézsaiás így felelt: Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal!
Két szólás-mondásunk is van, amely azt a tapasztalatot fejezi ki, hogy az igazság kimondása veszélyes lehet. „Ne szólj szám, nem fáj fejem” és „mondj igazat és betörik a fejedet”. Ezeket a rossz tapasztalatokat azonban félre kell tennünk, mivel az igazság kimondása által Isten lehetőséget ad az életrendezésre.
A történet hátteréről néhány szót. Kb. Kr.u. 700-ban járunk, amikor Izrael és Júda már régen kettészakadtak. Ezékiás, a király 39 éves és nincs utódja, az országot az asszírok szorongatják – minden kilátástalan tehát az életében. A király egyéni sorsához azonban szorosan kapcsolódik a közösség sorsa is, mivel ha a király meghal, az egész nép elveszhet.
Gábor megfogalmazott pár kérdést, amelyeket egyénileg kell megválaszolnunk a saját életünkre nézve.
– Felvállalható-e a mindennapi életünkben az őszinteség? Mi akadályozza ezt?
– Mi a különbség a könyörtelenség és az igazság gyógyító hatású kimondása között?
– Mit végezhet el az őszinteség a másik ember életében? Milyen folyamatokat indíthat meg? Mire használja fel az ember azt a kegyelmi időt, amit kap?
Ezékiás a fal felé fordul és keservesen sír. Isten látja a könnyeit és nem várja el, hogy hálaadó imában törjön ki a halálos hír hallatán. Nem kell mindent azonnal feldolgoznunk, de a gyógyító folyamatnak el kell indulnia, hogy később ki tudjon teljesedni. Hinnünk kell, hogy az imának ereje van. Ézsaiás még ki sem ért a városból, már szól neki Isten, hogy forduljon vissza. Nehéz lehetett ez a prófétának, hiszen az imént még Isten ítéletét kellett hirdetnie annak teljes erejével, most meg mintha nem is lett volna komoly, vissza kell mennie és elmondania, hogy mégis meggyógyul a király. Tudjuk, hogy Jónás hasonló helyzetben vádolta Istent és úgy érezte, komolytalanná válik saját prófétai szerepe. Az igazi lelkigondozónak azonban – amilyen Ézsaiás is – nem szabad így éreznie, hanem örülnie kell, hogy Isten kegyelmét hirdetheti.
Ézsaiás szolgálatában még időben elkülönült az igazság kimondása és a kegyelem hirdetése. Nekünk is hirdetni kell a világnak az ítéletet, de Jézus megváltói munkája óta ezzel egyidejűleg azt is el kell mondanunk, hogy még tart a kegyelmi idő.
Ez a történet Ézsaiás könyvének 38. fejezetében is megtalálható, a 10. és 20. versek között. A 17. vers ezt mondja: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.” Ez a lelkigondozás lényege.
Az ige beszél a préselt füge gyógyító erejéről. Egy látható jel és az Isten természetfölötti ereje együtt hozza a gyógyulást. Mi is legyünk ilyen látható jelek és kérjük Isten erejét a másik ember életének gyógyításához.
Esti áhítat: A lélek gondozott, Aki felé Isten szeretetével fordulunk
Fogarasi Gábor
Az áhítat elején a gyermekek előadták a színdarabot, amire napok óta készültek. A témája a magvető példázata volt. A színdarab és egyben a tábor fő gyerekéneke a Kimegy a magvető című Túrmezei Erzsébet vers, mely a Serkenj fel, kegyes nép dallamára megy.
Kimegy a magvető,
Hinti szét a magot;
Aranyló magocskák,
Jó földbe hulljatok!
Ne útfél fogadjon,
hol a láb eltapos,
károgó madarak
éhesen lesnek ott.
Ne kemény köves föld,
szomjazó kis gyökér
bárhova indul ott,
mindenütt követ ér.
Tövises földbe se
jussatok, hulljatok,
Hol a gyom rabol el
levegőt és napot.
Égi mag, Ige-mag
hova hull, hova jut?
Annyi szív csupa gyom,
vagy kemény, mint az út.
Új szívet kérek én
Tőled, ó, Istenem,
Te segíts, hogy e szív
puha, jó föld legyen!
 |
| Az előadás előtti pillanatok |
 |
| A madarak |
 |
| A mesélők |
 |
| A magvető |
 |
| A magocskák |
 |
| A gyomok |
 |
| A termések és a kő |
 |
| Az útfélre esett magok, ahol a madarak megeszik őket |
 |
| A kemény földbe esett magok, ahol a gyökér nem tud kifejlődni |
 |
| A gyomos földbe esett magok, ahol nem jutnak levegőhöz és naphoz |
 |
| A jó földbe hullott magok, ahol százszoros termést hoznak |
 |
| Zárókép |
Köszöntő zsoltár: 116. Zsoltár, 5-14.
Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az Úr színe előtt járhatok az élők földjén. Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.
Kötött imádság: Antoine de Saint-Exupéry imája
Uram!
Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!
Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére,
Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban,
Hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni,
Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra!
Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak, és Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri mondani az Igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb, hatalmas ajándékát!
Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló lenne!
Ne azt add; Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!
A lélek gondozott, Aki felé Isten szeretetével fordulunk
Gábor elmesélte azt a történetet, ami még rákosszentmihályi szolgálata alatt történt. Este ment haza a nagy épületegyüttesbe, benne két parókiával. Az épületbe be tudott menni, azonban a saját lakásába beletörte a kulcsot. Tivadar bácsit már nem akarta zavarni, hiszen késő volt. Eszébe jutott, hogy rengeteg kulcs szokott lenni az épületben, így körbejárt és minden kulcsot begyűjtött, majd elkezdte próbálgatni a zárba. A közel 40 kulcs közül az utolsó előtti kinyitotta az ajtót.
Sokszor mi is közeledünk másik emberhez, ám szíve kapujánál türelmetlenek vagy erőszakosak vagyunk és beletörjük a kulcsot. Ennek lehet az is a következménye, hogy mi többet nem jutunk be, de előfordulhat az is, hogy az ajtó végleg zárva marad mások előtt is.
Az áhítaton közösen elgondolkoztunk, hogy kinek milyen élménye van a saját életéből: ki és hogyan tudta megnyitni az ő szívének ajtaját. Kiemeltük, hogy nagyon fontos az elfogadás, a bizalom megteremtése.
Három típusú ajtó létezik, amin keresztül az emberek szíve megnyílhat. Az első az érzelmek ajtaja. Vannak olyan emberek, akik nagyon erőteljesen érzelmi lények. Feléjük ezen keresztül tudunk fordulni, a lelkigondozás során „együtt kell rezdülnünk” velük. A Biblia is azt mondja, hogy a sírókkal sírjunk együtt, az örülőkkel pedig örüljünk. Második az értelem ajtaja. Sokszor nem a „lelkizés” segít a másikon, hanem egy olyan beszélgetés, amelyben a történtek fényében megbeszéljük, hogy logikusan milyen módon lehet ebből a történetből továbblépni. Harmadik ajtó az együtt töltött idő, közös élmények. Nem biztos, hogy hitbeli beszélgetés által nyílik meg a másik – van, hogy csak együtt kell lenni, közösen csinálni valamit és ezáltal alakul ki egy jó beszélgetés. Közel-Keleten befogadták a vendégeket, Jézus is sokat volt együtt asztalközösségben az emberekkel, számukra a közös étkezés volt az egyik legbensőségesebb együttlét. Végül van egy különleges ajtó: a közös csend. Talán ezt a legnehezebb meglépni, de nagyon áldásos lehet. Összefoglalva tehát többféleképpen közelíthetünk lelkigondozóként az emberek felé, de figyelnünk kell, hogy a másik tulajdonságaitól és aktuális lelkiállapotától függően melyik a „jó kulcs”.
Nézzünk meg, hogy mivel találkozhatunk, ha megérkezünk a másik emberhez? Egyik reakció az önvédelem lehet. Létezik egészséges önvédelem is, ám gyakran az emberekre, ahogy nőnek fel, a sok rossz tapasztalat egy káros önvédelmi falat is épít. Ez a fal zárja el saját szívünket az őszinteségtől. Ezzel szorosan összefügg, hogy az emberek szerepeket játszanak. Jobb embernek akarnak látszani, mint amilyenek, és ezt az álarcot csak akkor teszik le, ha úgy érzik, teljes biztonságban vannak, ha a valóságos szeretet érkezik meg hozzájuk. Gyakran megtörténik, hogy a lelkigondozás folyamata során, ahogy az első két fal lassan lerombolódik (önvédelem és szerepjátszás), eljutunk egy olyan belső pontig a másik életében, ahol fel nem dolgozott események vannak, amiket ezek a falak eltakartak. Ilyenkor a másik újra átéli ezeket a fájdalmas dolgokat és nagyon kitetté és sérülékennyé válik. Kulcsfontosságú, hogy ilyenkor nem szabad magára hagyni, mert ha megtesszük, még erősebb falat épít, és esetleg soha nem akarja többet lebontani.
Miközben megérkezünk a másikhoz, minket is erőteljes hatások érnek. Őszintén át kell gondolnunk, hogy miért is vagyunk jelen a másik életében lelkigondozói szolgálattal, mit akarunk elérni.
Ahogy többször volt róla szó, az őszinteség nagyon fontos a lelkigondozásban. Az igazi érdeklődés, teljes odaadás hiányában csak üres mondatokat teszünk fel a másiknak: how do you do – erre pedig tudjuk, hogy csak ezt válaszolhatja: how do you do. A lelkigondozás során nem ügyeink vannak, hanem embereink, akiknek önálló sorsuk és nevük van. Mindenki felé így kell fordulnunk.