A 2018-as húsvéti koncert dalai érhetők el itt, a dalok szövegével együtt. Az MP3 felirat mellett a dal címére kattintva letölthetőek az énekek. Az oldal alján a koncerten készült képek is megtekinthetők.
Jézus Krisztusunk, Néked hódolunk,
mert méltó vagy, hogy dicsérjünk Téged.
Néked zeng szívünk, áldunk, tisztelünk,
ujjong lelkünk, látva győzedelmedet.
Meghaltam a kereszten, de élek én!
Feltámadtam, bennem van csak élő remény!
Áldunk Jézusunk, áldunk hű Urunk!
Téged feltámadott, győzelmes Király!
Halljuk szent szavad, éles, mint a kard,
mint a vízesés zúg, s zengve így kiált:
Jöjjetek csak bűnösök, ó most jöjjetek!
Tiszta szívet adok néktek, s új életet!
Jézus Krisztusunk, Néked hódolunk,
kezünk kitárjuk és imádunk Téged!
Szívünk Orvosa, lelkünk Pásztora,
szánkon felcsendül a győzelmes ének:
//: Isten Fia, Jézus Krisztus él, nem halott,
halleluja, halleluja, feltámadott! :// 2x
//: Légy a szívem Ura, hozd a Lélek friss szelét,
Vársz rám, s futok Feléd, lelkem Királya.
Légy a szívem Ura, Igéd fellegem legyen,
Ki oltalom nekem, lelkem Királya.
Urunk szent, szent, ó…
Tedd a szívemre most izzó szent pecsétedet
Űzd messze gőgömet, lelkem homályát.
Add a szívembe most forró, perzselő tüzed,
Hogy áldjam szent neved, lelkem Királyát!
Te vagy a szent, szent, ó… ://
//: Ó, soha ne feledd, valaki szeret, Ő más,
Ó soha ne feledd, valaki egészen más. ://
Velünk a szent, szent, ó…
Uram, szóltál nekem, s én hallottalak,
Tudom, mit kell tennem, mert megláttalak.
Itt állok előtted, küldj el engemet,
Megyek népem közé, ha fogod a kezem.
Érintsd meg az ajkam, hogy megtisztuljak,
Add igéd a számba, hogy ne én szóljak!
Uram, szabadkoztam olykor: “fiatal vagyok,
Nem értek a szóhoz, csak dadogni tudok”,
Akkor te így szóltál: “Ne félj, gyermekem,
Hatalmas leszek a te gyengeségedben!”
Törd meg büszke énem, járj át teljesen,
Váljon a te Igéd tűzzé szívemben!
Uram, teljes már az öröm, és béke énbennem,
Tudom, kiben hiszek, s hogy ki van mellettem.
Csodállak, mert szeretsz, és törődsz énvelem,
Használni akarsz a te csodás tervedben.
Meghívtál, hogy vízre lépjek,
hol Nélküled elsüllyedek.
Ebben megtalállak Téged,
a mélységben megtart hitem.
És nagy Neved hívom én,
és felnézek a vizek fölé.
Ott látlak én, a lelkem Benned megpihen.
Enyém vagy és én Tied.
A mélységnél nagyobb kegyelmed,
mely elvezet és tart engem.
Ha elbuknék és nagyon félnék,
Te nem hagysz el és nem inogsz meg.
És nagy Neved hívom én,
és felnézek a vizek fölé.
Ott látlak én, a lelkem Benned megpihen.
Enyém vagy és én Tied.
//: Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,
A vízen bátran Veled járjak
és bárhová hívsz, menjek.
Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni.
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni. ://
És nagy Neved hívom én,
és felnézek a vizek fölé.
Ott látlak én, a lelkem Benned megpihen.
//: Enyém vagy és én Tied. ://
Mindnyájan eltévedtünk
saját utunkra tértünk,
De az Úr bűneink őrá veté.
Megsebesítetett vétkeinkért,
megrontatott a bűneinkért,
Az Ő sebeivel gyógyulánk meg.
A hamisságot nem ismerte,
az álnokságot nem beszélte,
Alázatos néma bárány volt Ő.
A bűnösökért imádkozott,
a bűnösök közé számláltatott,
Bűneinket eltörölte Ő.
Jézus, Jézus, Jézus, Jézus.
Sebeinket hordozó,
fájdalmainkat gyógyító,
Megváltó áldozat volt Ő.
Utált és elhagyott,
megvert és kínozott,
Fájdalmak férfija volt Ő.
Jézus, Jézus, Jézus, Jézus.
Aki megbocsájtja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet,
Aki megváltja koporsótól életedet,
irgalmassággal koronáz meg téged.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk,
nem fizet nékünk álnokságaink szerint.
Mert amilyen magas az ég a földtől,
oly nagy a kegyelme az Őt félők iránt.
Amilyen távol van napnyugattól napkelet,
olyan messze veti el tőlünk vétkeinket.
Mert amilyen könyörülő az Atya,
oly könyörülő az Úr az Őt félők iránt.
//: Lenn a Via Dolorosán, Jeruzsálemben történt,
Egy férfi vitte súlyos keresztjét,
Körülállta őt a nép, az embert, akit halálra ítélt.
Jézus testén vérző sebek, korbácsütés nyomai,
Koronája, vétkeink tövisei,
Minden lépést értünk tett,
így bűneinktől szabadított meg.
Lenn a Via Dolorosán minden fájdalom útján
Isten fia feláldozta önmagát,
Végtelen nagy szeretettel vállalta érted, értem,
Lenn a Via Dolorosán a halált, ó a halált. ://
Ő megtisztított, új lelket adott,
vére által egy új életre hívott!
Lenn a Via Dolorosán minden fájdalom útján
Isten fia feláldozta önmagát,
Végtelen nagy szeretettel vállalta érted, értem,
Lenn a Via Dolorosán a halált, ó a halált.
Ne félj, ha a fényben még nem látsz, csak fázol,
Az út lehet hosszú, de az Ég még sincs távol.
Ne félj, ha a hangod oly gyenge, oly idegen.
A választ már érted, mert érint szelíden.
Ne félj, ha a csendben még hallgatsz, de érzed,
Hogy Ő töri össze a szíveden a kérget,
Ne félj, ha a lélek átmossa a szívedet,
Mert Jézus szól benned, az élő szeretet.
Ne félj, ha a fényben még nem látsz, csak fázol,
Az út lehet hosszú, de az Ég még sincs távol.
Ne félj, ha a lélek oly titkos, oly idegen.
Már érzed, hogy szólít, mert érint szelíden.
Az Ég nincs távol, senki se vádol,
Sebedbe rejtve élhetek,
Szerelmed árja körbevett.
A menny kitárva
Nem vagyok árva,
Mert végre Hozzád tartozom,
Megleltem Nálad otthonom.
Így Benned élek
Már nemcsak remélek,
Minden más lett bennem,
Újjá tettél engem!
Atyám vagy, érzem,
Csak Nálad értem,
Hogy minden terved jó nekem,
Gondod van rám szüntelen.
Betöltesz jóval, mennyei szóval,
És gyászom fénybe fordul át,
Legyőzted értem a halált.
Így Benned élek
Már nemcsak remélek,
Minden más lett bennem,
Újjá tettél engem!
Élek – aki a mennyben él,
Élet – aki ma benned él.
Az Ige éget, igen, izzít már,
Szólíts, szavad átformál!
Szólok – aki a mennyben szól,
Szólít – aki ma benned szól,
Az Ige átjár – igen, izzít már,
Szólíts – a szavad átformál!
Az Ég nincs távol,
Senki se vádol,
Levettél rólam annyi bűnt,
A kín és sóhaj messze tűnt.
A menny nincs zárva,
Nem vagyok árva,
Mert végre Hozzád tartozom,
Szerelmed biztos oltalom.
Élek – aki a mennyben él,
Élet – aki ma benned él.
Az Ige éget, igen, izzít már,
Szólíts, szavad átformál!
Szólok – aki a mennyben szól,
Szólít – aki ma benned szól,
Az Ige átjár – igen, izzít már,
Szólíts – a szavad átformál!
Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr
Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
Örömkiáltás volt nyelvünkön a szó.
Halleluja, halleluja…
Akkor látták a népek és így szóltak ők:
Hatalmas dolgot tett velük az Úr!
Igen mindnyájan láttuk, s dicsérjük Őt,
Dicsérjük Jézust, Ő a megmentő!
Halleluja, halleluja…
