Az éneklő ima – interjú Géczy Katival

0
1260
views

A zene Istentől kapott ajándék, olyan nyelv, amin keresztül sokkal mélyebben fejezhetjük ki az Istennel való együttlét magasságát, mint bármi mással – vallja az énektanár. Géczy Kati azt mondja, hogy amikor énekel, lelkét felemelve imádkozik, és már nem is a zene számít, hanem ami megtörténik általa.

Kimozdítani
A Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium ének–karvezetés tanára szerint a zene olyan eszköz, amit semmi nem helyettesíthet. Géczy Kati korábban a Magyar Rádió Református félórájának munkatársaként dolgozott, de vonzotta a tanítás, ezért a gyerekei születése után énektanárként folytatta. „Édesanyám is tanított. Szelíd, türelmes és csendes tanítónő volt. Szeretnék hozzá hasonlatos lenni, de ez nem mindig sikerül. Nekem más a mentalitásom, mint neki volt, én mindenáron ki akarom mozdítani a diákokat a tespedésből. Énektanárként állandó a küzdelmem, hogy hívogassam a diákokat: gyere, énekelj, zenéljünk együtt! Mindig vannak nehezebben mozduló lelkek.”

 

Ki nyer ma?
Éppen az ilyen nehezen mozdítható lelkek miatt gyakran a hangszerek segítségével motiválja a diákokat. Énektermében nemcsak a zongora, hanem a gitár és számos ütős hangszer is megtalálható. Akik nem akarnak énekelni, azokat hangszerekkel próbálja bevonni a közös zenélésbe. Géczy Kati úgy véli, az a legfontosabb, hogy a gyerekek átéljék a zenélés örömét.

„A technika megkönnyíti a dolgomat. Emlékszem, annak idején az énektanárunk lakklemezen próbálta beállítani a kiválasztott zenei részletet, ami nem ment egyszerűen, és sokszor recsegett-ropogott a lemez. Nekem könnyebb dolgom van, csak elő kell vennem az mp3 lejátszót a rengeteg zenével. Az órákon sokat játszunk: például a rádióból ismert »Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben« vetélkedőt nagyon kedvelik a gyerekek. Lejátszom nekik valamelyik zenei részletet, ők pedig kitalálják, hogy mit hallanak.”

Nehezen megközelíthető
Géczy Kati óráin gyakran felcsendül a komolyzene, és vannak visszatérő dallamok is. Bach Máté-passióját például minden nagypéntek előtt meghallgatják a gyerekek. Mozart Sóhaj-szimfóniája szintén sokszor van a repertoáron. A tanárnő mégis azt mondja, hogy számára Bartók a legkülönlegesebb magyar zeneszerző.

„Tudom, hogy sokaknak nem könnyen befogadható Bartók zenéje, én mégis úgy érzem, hogy a lélek mélységéről beszél. Minél idősebb korosztálynak beszélek Bartókról, annál könnyebb dolgom van, amikor eléjük tárom különleges gondolatvilágát. Bartók zenéje nehezen megközelíthető, mégis szeretném, ha lenne róla élményük a diákoknak, még akkor is, ha nem lesz belőlük rendszeres operahallgató. Szerintem azért nem hallgatnak a fiatalok komolyzenét, mert nem is ismerik, de ha megbarátkoznak vele, más lehet a helyzet. Vannak diákjaim, akik sokszor letöltenek és meghallgatnak olyan komolyzenei műveket, amivel az énekórán ismerkedtek meg.”

Mélyre merülni
„Az embernek – főleg egy bizonyos kor után – kialakul a lelki igénye arra, hogy a modern zene mellett valami tartalmasabbat is hallgasson. Ha fáradt vagyok, szívesen hallgatom Bach h-moll szvitjét. Bartók és Kodály művészete zeneileg igen összetett, izgalmas, de csak akkor lehet a mélyére merülni, ha időt szánunk rá. Ezeket a műveket nem lehet egy pillanat alatt átlépni. Mostanában azt veszem észre, hogy a modern zene hallgatása közben türelmetlenné válok. Nem tud magával ragadni, ha valami túl sok sablonból és sémából áll össze. Azt gondolom, nem csak én vagyok így vele, a zenére érzékenyeknek egy idő után unalmassá válik, ha egy jó ritmusos alapra sok sémát tesznek.”

Modern és tartalmas
Sting, Presser, LGT, Queen, Led Zeppelin – csak néhány azok közül, amit szívesen hallgat a „Benkő refi” énektanára.
„A modern zenékből is a gondolatokkal telibb, elvontabb dalok tetszenek. A Led Zeppelint például a férjem hozta be az életünkbe, csakúgy, mint Cseh Tamást, aki szintén a kedvencem lett. Ezek a zenekarok, zenészek nagy hatással voltak a zenei világomra, mert nem pufogtatnak közhelyeket, még akkor sem, ha néhol egyszerűbb zenei elemeket is használnak. A felsorolt előadókat hallgatva azt érzem, hogy valóban át szeretnének adni valamit a közönségüknek.

Énekelve imádkozni
Géczy Kati nemcsak zenehallgató, hanem zeneszerző is. A zenés kezdetekről így fogalmaz: 
„Gyerekkoromban sokáig tanultam hegedülni, és a zongorát is ütögettük otthon. Tizenhárom éves lettem, amikor édesapám hazahozott egy gitárt. Attól a naptól kezdve minden áldott nap gitároztam és énekeltem. Hallgattam az LGT dalokat és lejátszottam őket gitáron. Ez az időszak különös módon összekapcsolódott a lelki ébredésemmel is. Amikor Isten megszólított és gyermekévé fogadott, átéltem, hogy gitározva és énekelve tudok valóban imádkozni. Az imádságot tehát először énekelve tanultam meg. Fiatalkoromban a Kispest-rózsatéri ifiben sokat énekeltünk, gitároztunk, ezután kezdtem magam is dalokat írni, és számomra véglegesen az imádság eszköze lett az éneklés.”

Minőségi és erőteljes
Az énektanár arról mesél, az volt a legnagyobb ajándék az életében, hogy megérezte, dalban tudja leginkább átadni az Ige üzenetét. 
„Nem vagyok igazán jól kommunikátor, nem szeretek beszélni, de amikor az énekben meg tudom fogalmazni az Igét, azt szívesen továbbadom. Emlékszem, milyen jó élmény volt felfedezni, hogy a dalaim megérintik az embereket. Családommal alapítottunk egy zenekart. A Keresztút zenekarral néha koncertezünk is, bár a munka mellett nagy elszántság kell, hogy újra és újra elinduljunk, utazzunk, technikát szereljünk. Ehhez képest viszont óriási élmény, ahogyan fogadják és szeretik a zenénket. A dalok az igék erejéből születtek és erős mondanivalójuk van. A célunk az velük, hogy kimozdítsanak a frázisszerű megfogalmazásokból. Zenénk és szövegeink nem egyszerűek, ezért a koncerteken képek vetítésével próbáljuk segíteni a megértést. A stílusunk nehezen meghatározható, modern, de nem szórakoztató zene, viszont minőségi és erőteljes üzenetet hordoz. Nem a népszerűség a célunk.”

Valódi dolgok
Saját dalai születéséről azt meséli, hogy akkor keletkeztek, amikor mélyen megérintette valamelyik bibliai ige. 
„Sokszor próbáltam dalba önteni igéket, de ha nem Istentől jön az ihlet, mit sem ér a próbálkozás. Sztravinszkijról azt olvastam egyszer, hogy azt vallotta, mindig az Istentől kapott első gondolathoz kell ragaszkodnia. Valahogy így vagyok én is, mert ha másként teszek, előbb-utóbb rájövök, hogy nem működik, mert nem lesz igazi átütő ereje a dalnak, akkor meg minek az egész? Abból kell kicsiszolni a dalt, amit Istentől kapok, ez átformál és átjár. A kósza gondolatokból nem születnek valódi dolgok.”

A lázadók
„Osztályfőnökként a gyerekekkel sokszor beszélek Istenről és remélem, hogy megragad bennük valami módon Isten üzenete és elhívása. Persze a hetedikes osztályom éppen lázadó korban van, de ez a lehető legtermészetesebb és teljesen elfogadható. Én is lázadtam a szüleim ellen, muszáj volt más irányba mennem, mint nekik. Gondolom, ők ugyanígy vannak vele. Engem azonban egyáltalán nem zavar a gyerekek lázadása, leginkább csak arra vágyom, hogy ráleljenek Isten útjára.”

A zene közelében
A tanárnő azt mondja, lehet, hogy csodabogárnak tartják a tanítványai, de nem bánja. Amikor arról faggatom, hogy mikor érzi magát boldognak, azt válaszolja, hogy elsőként a családja jut eszébe a boldogságról, de hozzáteszi, számos más helyen is átéli a boldogságot, ha Isten közelében lehet. Számára Isten a zene közelében van.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás
Forrás: http://www.parokia.hu/hir/mutat/6027/